Adj enni!

Éhes, befogadott négylábúak és egy csontsovány magyar vizsla segítséget kérnek

Ma délután csörgött a vezetékes. Hívott egy régi jó ismerősöm, Marika néni, meséltem már róla, befogadott kutyáival és cicáival osztja meg otthonát, és valóban az a tipus, akinél inkább az állatok esznek,mint ő. Cigányasszony, és nagyon értékes ember. Tisztelettudó, becsületesen élő, italt,cigarettát elutasító, jószívű teremtésről van szó,aki megmentett már jónéhány négylábút. Az öreg, bántalmazott domaházi puli keverékemet is ő vállalta egyedül, és Bogárka ott él azóta is, testileg-lelkileg megerősödve. Vett már meg disznók közül tetves, láncra kötött pincsit, vagy pl. Benjit, akit így vittek a háza elé: "Vagy ad érte 200Ft-t, vagy agyonütjük a kutyát!" Marika néninek 200 Ft aznap minden vagyona volt. Odaadta. Picúrt, a német vizslát, parvosan, halálos betegen vett meg több ezer forintért, mert a "gazdája" tett rá,hogy ott fog elpusztulni előtte.Picúr meggyógyult, ahogy Mütyür is,és a cicák, Kicsi, Pehely,meg a Többiek,és olyan békességben élnek ott,tisztes szegény otthonukban.Most van két kölyök is.Vittem már el onnan gazdihoz kutyát is,cicát is.A kutya nem "vált be",Marika néni visszavárta. Aztán elment újra.

Mindkét szomszéd néninél is volt egy-egy kiskutya,akinek sikerült szép otthont találnom. Sok minden köt oda,ismerek ott mindenkit.Szoktam vinni kaját,és olyan nyugalom van ott. Csak el kell tudni fogadni őket.Hideg napokon megy a sparhét a konyhában, a kutyák körülötte, alatta, szépek, kedvesek, macskák itt-ott, tyúkok az udvaron. És ül ott az én Marika nénim most betegen, és nem tud enni adni senkinek. Saját maga sem eszik. Ehetett volna, levest, de a két kölyöknek adta. Síron túli hangon szólt ma este hozzám. Beteg, nincs pénze, nem bír menni pénz után, és amúgy sincs nagy ereje. Megnyugtattam, és megígértem, hogy holnap megyek, és viszek mindenféle finomat a barátainak. Megköszönte.

Annyit jó ha tudtok, volt úgy, hogy vinni szerettem volna Marika néninek kajákat, és ő azt mondta, most van pénze, most inkább az ittenieknek vegyek. Most bajban van, és örülök, hogy ismerem, és a segítségemet kéri. Ha esetleg bárki bármikor szeretne Nekik segíteni, nyugodtan keressen engem (kapmany@c2.hu 0670/5978277), akár eledellel, akár adománnyal, eljuttatom az illetékeseknek Boldogságot ajándékoztok, higgyétek el.

Telefonálás Anyának, fuvar, úgy néz ki, megoldva.

Egy fél óra sem telt el, csörgött a mobilom. Egy nő hívott, és segítséget kért. Az édesanyja itt lakik Ózdon, ő most jött el hozzá, távolabbról. A néninek van egy egyéves, törzskönyvezett magyar vizsla fiúja, akit már nem tud etetni, a kutyus csont és bőr, a néni inkább elajándékozná. Megbeszéltem a lányával, hogy holnap délután eljutok mindenképp, viszek kaját a kutyusnak, lefényképezem, és mielőbb keresek neki egy gondoskodó otthont. Ha valaki átmenetileg tudná fogadni, együtt helyrepofoznánk a kutyust, ez is megoldás lehet, annyit kérek csak, hogy olyan ember fogadja, aki nem nyerészkedni akar rajta, hanem megadni neki mindent. A lányán keresztül „beszélgettem” a nénivel, és én úgy érzem, szereti ő ezt a kutyát, de a körülményeit nem ismerjük, nem láthatunk a dolgok mögé. A lényeg, hogy időben segítséget kértek, vizslácskánk most már elindult egy úton. Mondtam is a nőnek (nagyon tisztelettudóan, segítséget kérően beszélt), hogy köszönöm, hogy nem kihajították a kutyát, nem sintértelepre adták, és nem hagyták a kutyát éhen halni, hanem segítséget kértek. Ha bárki segíteni szeretne a kutyus helyrehozatalában, vagy szívesen magához venné, kérem, írjon, vagy hívjon. (kampany@c2.hu , 0670/597-8277) Hamarosan fénykép.

Szóval: ha van kedvetek Őrangyallá avanzsálni, mondom, itt a lehetőség!

2009. január 28.