Gonosz kezek között

Miami 2009. december 5-én bukkant fel az életemben. Egy, a Drótos-tetőn kocogó fiatal ember hívott, hogy futás közben talált egy összekötözött zsákot, melyben valami mocorgott. Közelebb lépett, kibontotta a zsák száját, és egy brutálisan összevert kistestű kutya került elő belőle. A súlyos verésen átesett kutya körbe-körbe szaladt, zavarodott volt, és láthatóan sokkos állapotban. Kértem a bejelentőt, azonnal menjen érte vissza, keresse meg, és hozza őt el nekem. Szerencsére megtalálta a kutyust, kocsiba tette, és nemsokára megérkezett hozzám Miami, a csepp, ám már felnőtt, rendkívül bájos kislegény, akit számomra felfoghatatlan módon, különös kegyetlenséggel, szó szerint majdnem halálra vertek, majd egy zsákba zárták, és a legelhagyatottabb helyen sorsára hagyták, hogy még véletlenül se legyen esélye szerencsétlennek.Ám a Jóisten odanézett, és Miami, csodával határos módon, megmenekült. Borzasztó sebei voltak, fejébe feltehetőleg (homlokába) egy szöget ütöttek, talán olyan deszkával próbálták agyon verni, amelyből szögek álltak ki. Zúzódásai voltak, és talán belső sérülései is. Elkülönítettem, meleg helyre tettem, és fájdalomcsillapítókkal, vízzel és szeretettel próbáltam fájdalmát enyhíteni. Hétvége és este lévén, állatorvost nem értem el. Féltettem ezt a csepp kutyát, kínjai egyértelműek voltak, sokszor körbe-körbe forgott, és szívbe markolóan sírt, nyűszített. Szemei ijedten jártak körbe, de aztán megnyugodott, és rám bízta magát. Éreztem, neki klinikára, állandó orvosi felügyeletre van szüksége, ám ez, kis városunkban, nem megvalósítható. Éppen levelet váltottam Molnár Zsanett kedves ismerősömmel, ő a Füzesabonyi Állatvédő Alapítvány elnöke, és már több kutyus esetében segített nekem. Ha már levelet írtam, beleírtam az aznapi történést is, Miami felbukkanását az életemben. Írtam a félelmeimről, a majdnem agyonvert kutya iránt érzett aggodalmamról. Zsanett azonnal döntött: már másnap érte jön, és az egir klinikára viszi, ahol megkaphatja a folyamatos orvosi kezlést és felügyeletet a rossz állapotban lévő Miami. Zsanett Télapó napján jött kis barátomért, ezért ő a Miku nevet adta neki. Elbúcsúztam ettől a félnap alatt bőven megszerethető lénytől, és gyógyulást, boldogságot, visszanyert bizalmat kívántam neki, könnyes szemmel, ép mancsát szorongatva.

Miami-Miku elindult egy új élet felé, aminek első állomása itt nálunk volt, és örülök, hogy oltalmat nyújthattam neki, a legégetőbb szükség idején. Szegényke nagyon rosszul tűrte az utat a kórházig, de ott jó kezekbe került, állapota egyre jobb lett. Zúzódásai, agyrázkódása, bordasérülései valamivel gyorsabban gyógyultak, mint a lelki sebek, de amikor Zsanett otthonába került a klinikáról, erős javulás indult meg a sebzett kis kutyalélekben is.

Azóta hónapok teltek el, ők ketten, Miku és Zsanett, igaz barátságot kötöttek, és várják a percet, amikor is felbukkan a várva várt végleges, szerető Gazdi, aki egy életen át vigyázni fog erre az apró teremtményre, aki túlélte az emberi gonoszság és brutalitás legalját, aki félig agyon verve kiszabadult abból a zsákból, mert rátalált egy kocogó, aki visszament érte, mert megtalálta a számom, és én erre kértem, aki elhozta hozzám Miamit, mert egyetlen üres helységként a meleg fürdőszobám ajtaját nyitottam meg előtte, hogy ne kallódjon tovább ebben a sokszor oly kegyetlen világban. Egyetlen estét töltött csak nálam, és már másnap orvosi segítséghez jutott, mert ismerem Bogáncsék által Zsanettot, aki késő este velem levelezett, és a rá oly jellemző, tiszta lelki-ismerettel, rögtön segítő kezet nyújtott, egy percig sem gondolkodva a nehézségeken.

Hát ennyi véletlen kellett ahhoz, hogy az összevert, halálra ítélt kiskutyából először Miami legyen, a HEROSZ Ózdi Szervezeténél, majd pedig Miku a Füzesabonyi Állatvédő Alapítványnál. Ennyi véletlen kellett, ehhez pedig a végtelen Gondviselés, mely nem feledkezett meg arról, akinek fájdalma Égbe kiáltott azon a szombat délutáni napon.