Boldog, Békés, Áldott Karácsonyt
Kedves Barátaim és Állatbarátok!
Először is nagyon Boldog, Békés, Áldott Karácsonyt kívánok Mindenkinek, aki szívében érzi a jót. Köszönöm minden jóérzésű embernek, aki mellénk állt, szívem minden hálájával gondolok erre az eddig példátlan összefogásra. Azt hiszem, ez az ország, ezek az emberek most megmutatták: ha nagy baj van, megmozdulnak. Politikai, vallási és faji hovatartozástól teljesen függetlenül szinte mindenki megmozdult, akiben szív dobog. Megmutattuk, hogy a rossz nem győzhet a jó felett, egy rosszindulatú névtelen feljelentés nem zúzhat szét egy álmot, ami szép. Egy csatát már megnyertünk, és most szó szerint igaz volt, hogy aki időt nyer, az életet nyer. Az időpontot kitolták január 18-ára, és úgy néz ki, hogy az önkormányzat partner lesz a terület iránti kérelemben, amelyet Lakos György Úr fogalmaz. Én most már próbálok megnyugodni, hatalmas nyomás nehezedett ugyanis rám ezekben a napokban, és kutyusaim egy részétől is éppen a Szeretet Ünnepe előtt kellett elbúcsúznom. Most már próbálom valóban elhinni, hogy a Jóisten mellé állt az ügynek, és most már nem veszíthetünk!
Búcsút vettem kilenc megmentett kutyámtól, örökre! Talán ez volt az utóbbi napok legnehezebb feladata, a szívem, az életem darabjait vitték szerte-szét az országban.
Nagyon jó helyen vannak, és félre ne értetek, nagyon örülök, hogy biztonságban tudhatom őket, de iszonyúan hiányoznak.
Nincs már Borzas, aki minden reggel gyomron rúgott, szeretetből, és kizárólag locsolókannából volt hajlandó inni, és nincs már Gyurika, aki még éjszaka is pörgött, mint a duracell-nyuszi, és aki kétszer került vissza hozzám, önhibáján kívül. Többé már nem jön... Nincs már Tutajos, aki ajtókat nyitogatott és kitörte az ablakot, és elütöttek miatta, de nem lehetett rá haragudni, és nincs már Junior, aki árnyékként követett mindenhova, pedig csak egy pár napja ismert. Nincs már Lénácska, aki kölyök létére elzavarta a postást, és nincs már Pötyi, aki hozzám bújt, ahányszor meglátott, mint akkor, mikor hazahoztam féléves kóborlás után a salakgyártól. Nincs már Bertold, aki vakon nekiment a lábaimnak mindig, ha hangomra előszaladt üdvözölni, és nincs már Micike, aki egy éven át aludt az előszobámban, a székében, amit ő rágott szét, és ha elvettem tőle, inkább nem aludt. És nincs már Blacky, aki az enyém volt, három éve jött, megkínozva, sosem szeretve, itt kivirult, és búgócsigaként pörgött, ahányszor meglátott, három éven át... Nincs már kinek énekelgetni az udvaron, hogy a „lányok, a lányok, a lányok angyalok”, miközben 10-12 kis buksi bújt ölelő karjaimba. Félre ne értsetek, boldog vagyok, hogy jó helyen vannak, de annyira üres a házam...
Hiányoznak az én drága barátaim, a Falka megfogyatkozott, igazából nincs is már, az itt maradtak nem értenek semmit. Holnap elindul Liza is, a színésznő, az örök gyerek, akivel tele van a ház. Januárban útra indul a vemhesen,megverve befogadott Zsömi is akkor már szállítható kölykeivel. Elindulnak egy útra, mely bizonyos szempontból utolsó út, többé nem látjuk már egymást. (Legalábbis életünkben.) De másrészt egy olyan út is, melyen el kell indítanom Őket, ha azt szeretném, hogy boldogságban, békességeben élhessenek. Hiszen ezt ígértem mindegyiknek, mikor először ölembe vettem.
Elindultak hát, Borzas, Blacky és a Többiek, a nagy útra, éjszaka, hajnalban, reggel, a nap minden szakaszában, jó emberek mozdultak meg értük, kocsiba ültek, oltalmat adtak, mellénk álltak. Köszönet ezért mindenkinek. Egyébként is fogalmazok egy köszönőlevelet, mert ez valami hihetetlen volt, amekkora összefogás alakult ki pár nap alatt, és szeretném, ha Mindenki, aki szívét fordította felém és kutyáim felé, tudná, hogy ez megmutatta: mennyi jó ember van még.
Kérlek, hallgassátok meg a tőlem Karácsony előtt „elszakított” kutyáimnak szóló (az én olvasatomban mindenképp) szóló zenéket, melyekről most már mindig ezek a nehéz, de mégis szép búcsúk fognak eszembe jutni.
http://www.youtube.com/watch?v=7c1mzP616c4
(valamiért halkan szólal meg ill. már nem elérhetö)
http://www.youtube.com/watch?v=LWIxqwzIDFk&feature=related
Hallgassátok meg, és gondoljatok ezekre a kutyusokra szeretettel, kívánjatok Nekik és társaiknak megnyugvást, békét és jó gazdikat Karácsonyra.
Én azt kérem a Jézuskától Karácsonyra, hogy melegítse az emberek szívében az irgalmat és a szeretetet, hogy emberséggel vigyázzanak a rájuk bízott élőlényekre, hogy sose nyerjenek a rosszak a jók felett, és hogy ne felejtsék el: az ország egy sokaktól távoli kis pontján, a Március 15. úton egy ember és a kutyái a csodára várnak. A csoda már elkezdőtött. A szívekben. Azzal, hogy összefogtunk.
Szeretettel: Fazekas Ildikó, Mandyke, Dollika, Rómeó, Zsömi és a Többiek