Józsika

Józsikára már rá sem lehet ismerni...Igaz, ez a kép késő este készült, amikor már új óljában elhúzódva pihenget, jóllakva, de azért biztosan itt is látszik, hogy nyoma sincs már a kiálló bordáknak, a felfújódott hasnak, a fénytelen bundának... Józsika már egészen helyre kapta magát, lassan kilógó, üvegessé vált szeme is eltávolítható lesz (idáig életveszélyes lett volna őt egy műtétnek kitenni). Józsika egyre jobb kedélyű, kezdi megszokni, hogy nincs többé nyomor, nincs többé éhezés, szeretet van és finom falatok... Kapott egy ólat is, sőt, egyet csináltatnak kimondottan számára is, ám addig is, míg az elkészül, már kapott egyet, hogy ne fázzon a kutyaágyában.

Ám nagyon megható volt, hogy az új, nagy óljába napokig nem mert bemenni, ki tudja, milyen félelmek gyötörték, milyen emlékek keltek benne életre...Aztán egy napon mégis úgy döntött, kipróbálja, és azóta előszeretettel időz odabent, meleg plédjét is óvón megbecsülve. És úgy néz ki, amit kezdettől éreztem, az sajnos úgy van: Józsika nemcsak kiesett szemével nem lát, hanem másik szemére is vak...Ám ez nem akadályozza egy percig sem abban, hogy mindig megérezze, ha kennele felé járok, és ilyenkor fejét forgatva kiáll az ajtóba és várja, hogy kapjon valami finomat :)Most már csak vacsira elfogyaszt egy rakás sült kacsát (csontos részt még mindig nem kap!), hamar rákapott a drága, és már nyugodtan kijelenthetem, hogy bizony, már Józsika is válogat :) Egyébként nagyon jóindulatú, jámbor lélek, aki nem tud betelni vele, hogy most már sosem kell éheznie. És nagyon jó érzés nekem, hogy minden este örömmel, farok csóválva hallgatja végig, amint vacsi közben eléneklem neki : "hej, Józsika, Józsika/ leszel Te még nagy kutya, erdőről fúj a szél..." Láthatjátok hát ebből Ti is, Józsika csak a kajában válogat, az énekhang mindegy neki :) Szeretném megköszönni Józsika nevében is mindenkinek, aki segítette-segíti Őt új, szebb élete során! Adok még majd hírt Róla, ha a műtétjén átesik, azt is feltétlenül megosztom majd veletek.