Csuzlinka

Tegnap (szerda) délelőtt óta újra együtt Csuzlinka és én :) !!! És mindenkinek igaza lett, aki azon való félelmeimben, hogy a kutyus biztosan nem is fog majd megismerni, nyugtatott, és ellenkezőjét bizonygatta! Mert bizony 16 nap távollét után, úgy, hogy előtte pedig csupán négy napig ismertük egymást, Csuzlinka úgy megörült, amikor meglátott, hogy majdnem elindult a vizsgáló asztalról örömében, farkát hevesen csóválta, és szemecskéivel rögtön nevetni kezdett! :) Drága kis barátnőm, amióta összetört, vérző arccal beültettem magam mellé azon az éjjelen a kocsimba, azóta tudom, valami megfoghatatlan összeköt minket. Én is tudom, és kutyalelkével ő is pontosan tudja: a Jóisten semmit sem tesz ok nélkül, kettőnket sem véletlenül terelt egy közös útra azon a gázolással kettétört éjjelen... Mindjárt mesélek még Csuzlinkáról, jó étvágyáról, fegyelmezettségéről, vigasztaló ragaszkodásáról. És mesélek úgy általában a tegnapról, és a jó barátokról, az igaz emberekről, akik még szebbé tették az amúgy is vidám Csuzlinka-színekben pompázó napunkat, és azért mesélek majd arról is, aki viszont váratlanul besötétítette elég rendesen... És bocsánat, hogy csak késő éjjel jöttem meg a friss hírekkel, de bevallom, előtte este egy kis pihenést be kellett iktatnom. Hosszú volt a nap, de összességében szép, és minden fáradalmat megért, hogy a napot már együtt tölthettem ezzel a kis huncut hőssel...