Csuzlinka

Szorítsatok, és ha lehet, mondjatok értünk imát, indulunk ma hajnalban a velem együtt mindvégig kitartó öcsémmel Csuzlinkáért Pestre! Reménykedünk, hogy haza már vele jövünk!

Közben valószínűleg egyik régi kutyusunkat is fel kell kicsit arrébb vennünk, mert sajnos, a gazdi úgy döntött, visszaadja :( Tehát ha minden a tervek szerint alakul, ma két kutyával térünk haza Pestről...Köszönet mindenkinek..., aki bármivel hozzájárult a mai napunkhoz. És ismét köszönet az itthoniaknak, akik ezt-azt átvállaltak az itteni, szokásos teendőimből, ezzel adva sokat a nap sikeréhez. És persze nagy-nagy köszönet az én "másik" Dávidomnak, aki egy strapás állatorvos-nap után a mait, a szerdát is magára vállalta a Falkával, Kiskapudon, nélkülem, azért, hogy én elindulhassak a sok mellől azért az egyért... Vagyis hát kettőért... Kívánjatok nekünk jó és problémamentes utat, és könyörgöm, csak egy kicsit legyen kevésbé forróság a hosszú út alatt, mint a múltkor volt, amikor felfele vittük a mi kitartó Csuzlinkánkat... Aki tegnap is játszott, sétált, örömködött, aki már eszeget szépen magától, és akinek -érzem- már jobb lenne a kórházi falakon kívül végre... És akit remélhetőleg ma hazaengednek, a múlt hétvégén megbeszéltek szerint. (nem csak az emberorvosok tudnak furák lenni, tegnap abszolút rájöttem erre...sajnos...na, mindegy, ez most nem lényeges. A lényeg az az, hogy sikerrel járjunk a mai napon, és közben itthon is minden rendben legyen Falka-fronton.

Mert ha nem is leszek itt, azért lélekben és gondolatokban félig-meddig (vagy inkább még jobban!) én mindig Kiskapudon vagyok... Ha nem értek el ma telefonon, megértést kérek, a múltkori utunkon is rengetegen hívtak (és egyébként is mindig nagyon sokan hívnak, képtelenség mindig felvenni...), kérlek, hogy inkább sms-t küldjetek, és én, ahogy tudok, visszajelzek vagy csörgök. De muszáj megérteni, hogy nem élhetem az életemet úgy, hogy a telefon folyamatosan a fülemen van... Ahogy gép elé tudok kerülni ma, ígérem, azonnal jelentkezem a legfrissebb hírekkel a napunkról! A telefonomon nincs net, sem fb, ezt ma már muszáj hangsúlyozni, mert úgy veszem észre, sokaknak alapvető. Nálam más dolgok az alapvetők. Pl. az, hogy ma éjjel negyed2-ig a Falka dolgait láttuk el, aztán hazajöttünk (útközben majd tucatnyi helyen etetve), és az itthoni kis kutyabandát, és a most igencsak megnövekedett számú cicatársaságot láttuk el, majd nem aludtam, hogy reggel el ne aludjak, inkább megválaszoltam néhány levelet a több százból, most pedig egy gyors cica-pesztra, búcsú kutyusoktól, Dávidtól, és indulok a rendhagyó kalandokra mindig kész öcsémmel Pestre, egy kutyusért, akit elütöttek, és akiről csak néhány hete tudom, hogy létezik, meg egyért, aki nálunk nőtt fel, és aki felől olyan nyugodtan voltam, míg meg nem tudtam, hogy visszaadják... Akárcsak a napokban a szobámban ketrecbe költözött Muter cicát, a kötélről ruhákat leszedő Szájmont, a túl sokat ugráló Bokát, meg a nagyra nőttet, meg a túl kicsinek maradót, és a sokat ugatót meg a pont hogy keveset... Hé, emberek, ÉLŐLÉNYEK, ÉRZŐLÉNYEK, nem tárgyak, nem cipők, nem kinőtt ruhák. Kutyák. Barátok. Ránk bízottak... Na, szóval nekem ez a fontos, nem pedig az, mindig elérhető legyek, vagy hogy mindig szem előtt legyek... Nekem az a fontos, hogy amit megígérek, az úgyis legyen. Ha 200 km-t kell érte autókázni a dög melegben, akkor olyan áron... Lehet, hogy a nehezebb utat választottam, de legalább a saját utamat járom. És az most Pest felé vezet :) A kép tegnap készült kis barátunkról, arról a négylábúról, aki becsülettel taníthatna a kitartásról, az élet szeretetéről a sok kétlábúnak, azoknak, akik félúton, vagy még hamarabb mindig feladják, azoknak, akik életuntan és megkeseredve járnak-kelnek köztünk, és azoknak, akik olyan okosnak érzik magukat, hogy szerintük ők az evolúció csúcsa... Na, ilyen, amikor nem alszom semmit, de véleményem az van