Esöben, szemétkupac mellé kikötve
Ma egy újabb kutyust tettek ki a környékünkön...
Elkerült hozzánk, egy biciklis elhozta, de nagyon nehezen tudtuk megoldani az elhelyezését! Most rövid idő alatt Mozsár, ez a sérült szemű kutyus a 4. kutya, akit a környékünkön hagytak, a kiscicáról nem is beszélve.
Az évek alatt meg már meg se tudnám mondani, hanyadik eset, de sok nagyon. Ilyenkor kész helyzet elé állítanak, és ezért nagyon haragszom. Veszélyeztetnünk kell a már meglévőket más felelőtlensége miatt, és a határainkat is úgy kell újra meg újra kifeszíteni, hogy már minden létező fórumon azt közvetítjük: létszámstop, legyen mindenki most egy ideig megértéssel...
De hiába minden...
Várom az alkalmat, amikor végre lebukik valahogy az, aki ilyet tesz, és az biztos, hogy nem fogom annyiban hagyni! Nem lehet csak így megválni senkinek sem a számára már feleslegessé vált háziállattól. És nem lehet ezt tenni másokkal sem, hogy ha meg tudják oldani, ha nem, a nyakukba tesszük...
Nem beszélve azokról az esetekről, amikor az itt hagyott kutyákat nem tudjuk megfogni, hiába próbáljuk...A szívem mindig fájni fog a két nagytestű barátnőért, akiket egy szomorú, tavaszi napon kilőttek a vadászok :( És ott van Szendi is, akit már szintén hónapok óta próbálunk megfogni, a fekete kutyus, aki ott kóborol régóta Kiskapudon, hozzánk jár enni minden nap, ám megközelíteni nem hagyja magát...Mi meg mindennap azon aggódunk, mi lesz, ha egy napon nem jön többé...
Tehát ELÉG VOLT!!!
Tudom, hogy az ilyen "embereknek" semmit sem ér az én szavam, meg úgy vannak vele, hogy úgyse tudja meg senki, amit sunyin véghezvisznek, de üzenem nekik, hogy egyrészt semmilyen titok nem marad örökre titok, másrészt igenis van, aki mindent lát, és egyszer egész biztosan számon kér... Juhász, Gizmó, Ottó, Mozsár, a négy kutyus, és Zima, a fekete kiscica, akik most ebben az egy hétben lettek előttünk felejtve.
Volt, akit láncon az esőben egy gazhoz kötöttek, volt, akit zsákban dobtak le mellettünk, és egyszer csak kirágta magát, és volt, akit csak simán kihajítottak a kocsiból...
Mi természetesen most már mindegyikükért felelősséget érzünk, de már majdnem baj lett egyikükkel, a teltház miatt, nem a semmiért kell nemet mondanunk az utóbbi időben folyamatosan, és ha csak egyszer is kiderül, hogy ki az, aki szerint ez így van jól, egész biztosan lépni fogunk!!! Addig pedig figyelünk, és ezt teszi minden, a környékünkön járó ismerősünk is. Egyszer valaki le fog bukni, biztos vagyok benne... Képek hamarosan mindegyikükről, addig álljon itt egy fotó Juhászról, a nagy fekete kutyusról, akit múlt hétfőn reggel, a nagy esőben kötöttek ki ismeretlenek a közelünkben lévő beugrónál, ahol szégyenszemre valakik rendszeresen szemetet "felejtenek". Ezeknek a szerintem igencsak torz lelkivilágú embereknek szintén azt üzenem: egy napon utol fog érni benneteket a sors, azért, mert képesek voltatok szeméttel belerondítani a természetbe. (nekünk meg égjen az arcunkról a bőr, amikor távolból jönnek hozzánk, és ebből az irányból érkeznek...).
A szemetet kidobálókat szintén próbáljuk lebuktatni, és itt szintén egész biztosan lépéseket fogunk tenni ellenük. Miért hiszik az emberek, hogy bármit megtehetnek, semmi nem számít???
Egyébként Juhásszal nem könnyű, már megmenteni is nehéz volt...Azóta is barátkozó-stádiumban vagyunk, egyelőre én vagyok az egyetlen, akit nem zavar ki a kennelből (amit mellesleg jó nehezen tudtunk megoldani, hogy az övé lehessen...), de engem is támadott már meg váratlanul. Rettenetes sorsot cipelhet magával...A nagy fekete Juhász, akinek barna szemei mélyén úgy is sikerült meglátnom a becsületes, jóravaló juhászt, akkor délelőtt ott az esőben, a szemétkupac mellett, hogy ő éppen tajtékozva támadott minden szelíd mozdulatomra...Bízom benne, hogy egy napon Juhász a barátunk lesz...